2. Most komolyan?

Bementem a házba, a nevelő apu szokás szerint forrt a dühtől. De igazából amit én csinálok az sose jó neki.
-Lauren, úgy őszintén hol voltál ennyi ideig?- kérdezte dühösen

-Nem olyan könnyű a város másik végéről eljönni idáig.-mondtam lekezelően 

-Igen, majd meglátjuk mit szól hozzá holnap édesanyád, ha elmondom neki.-mondta majd kiviharzott a lakásból
-Nyugi, nem kell félned. Menj aludni.-mondtam az öcsémnek aki tágra nyílt szemekkel nézte az előbbi vitánkat. 

-Rendbe.-mondta halkan.
Majd én is bementem a szobámba, megnéztem egy picit a facebookom, és a twitterem. Közben a mai napon gondolkodtam. Majd kikapcsoltam a laptopom, és elaludtam. 

Reggel anyám azzal keltett, hogy mi volt ez a tegnapi vita?! Én meg csak össze-vissza dadogtam. Szerencse, hogy mennem kellett dolgozni. Mert ebből nem tudtam volna kimagyarázni magam. Így gyorsan felöltöztem, és rohantam dolgozni. 

Majd miközben mentem a munkába, megláttam egy jó kis ruhaboltot. Még megláttam azt is, hogy leárazás van, és rohantam be a boltba. Egy két próbálgatás után megvettem a ruhákat. Majd a telefonomra nézve megláttam mennyi az idő. Futottam sietve a munkahelyemre. 

Beértem, majd valaki kiált: -Siess mert hív a főnök. 

*Bekopogtam*

-Mit szeretne, miért hívatott?-kérdeztem aggodalmasan.
-Maga tudja mennyit késett a munkahelyéről? Ez nem egy butik, hogy a mikor van pénze elmegy, ha nincs nem megy.-mondta a főnök hangosan.
-Elnézést, sajnálom, nem vettem észre mennyi az idő. Ígérem többé nem fordul elő.
-Rendben. De ez az utolsó húzása. Most pedig menjen dolgozni..-mondta kicsit dühösen.
Majd amikor kiléptem a főnök irodájából, megláttam Adamet, és mellette egy barna hajú lányt. Akinek mutatták mit, hogy kell csinálni. Én pedig meglepőtten kérdeztem Adamat: 
-Ez mit keres itt? És ki ez?

-Ő itt a húgom, és itt fog dolgozni Ő is.
-Szia, én Amelie vagyok. Téged hogy hívnak?- kérdezte egy mosoly kíséretében.
-Szia én Lauren vagyok. Remélem tetszeni fog ez a munkahely. Sok sikert! És ha nem tudsz valamit csak szólj. 

-Oh, köszi!

*Majd hirtelen 5 fiú jött be*

Zack:
-Hééé lányok! Be mutassam nektek az One Direction-t?-kérdezte nevetve.

-Oh, One Direction, mi?- kérdeztem kacsintva.
-Srácok ők itt Amelie, és Lauren.-mondta az 5 fiúnak Zack. 

-Oh, de szépek. -mondta a göndör hajú, kacsintva.

-Nem lenne kedvetek eljönni hozzánk pizzázni? Amúgy nekem Louis a nevem.- mondta mosolyogva a fiú

Mi pedig rábólintottunk, és indultunk is kocsival a srácok háza felé.

1. Találkozás

Először is had mutatkozzak be. Lauren Smith a nevem. Londonban élek, öcsémmel és anyukámmal, meg persze a nevelőapámmal, akit ki sem állhatok.
Éppen dolgoztam, mikor csörgött a telefonom. A telefonon anya neve állt. Nem tudtam hirtelen mit akar, ezért gyorsan felvettem a telefont.

-Szia kicsim.-szólt anyu

-Szia anyu, éppen dolgozom, mit szeretnél?
-Csak azt, hogy nem tudnál eljönni, a munkahelyedről, hogy vigyázz az öcsédre? Mert nekem mennem kell leváltani az egyik munkatársamat a munkahelyemen.
-Jó rendben. De nevelő apu nincs otthon?!-kérdeztem csodálkozva

-De itthon van. De ő neki amúgy is ilyenkor kell mennie a munkahelyére.
-Rendben akkor megbeszélem Emilyvel, hogy le e vált!Szia.
-Szia.-mondta anyu idegesen.

*oda megyek Emilyhez.*

-Szia tudnád tartani Emi itt a frontot? Mert anyu mondta előbb, hogy megy a munkahelyére és az öcsémre vigyáznom kell.

-Oh rendben persze. De ezért jössz egy sütivel.-mondta majd kacsintott egyet.


Majd kiindultam az üzletből. Nagyon siettem. London utcái eléggé sötétek voltak, ezért bekapcsoltam a mobilomon a zenét, és fülhallgatóval a fejemen bújtam a telefonom. Majd hirtelen neki mentem valakinek/valakiknek.

-Bocsi, bocsi nem direkt volt.-mondtam valami beöltözött fiúknak.

-Oh semmi baj megesik, csak ne leplezz le minket.-mondta idegesen az egyik.

-Miért is lepleznélek titeket le?-mondtam flegmán, hangsúlyozva a szót.
*Majd az egyiknek csörgött a telefonja*
És meghallottam a "Kiss You" című számot. Majd elkezdtem gondolkodni, hogy fiúknak miért lenne ez a csengőhangja.... Majd felkiáltottam:

-"One Direction?!"- *nevettem el magam*

-Shhhh! Ne olyan hangosan!

-Okés, nem mondom hangosan, de  megtudnátok nekem tenni egy szívességet, hazatudnátok vinni?
-Okés.
Majd elkérték a számomat. Először kicsit vonakodtam tőle, hogy megadjam. De végül megadtam. Persze elkértem az egyikükét is. Majd  amikor kiakartam szállni a kocsiból,a  mellettem  ülő srác vissza rántotta a kezem, és megkérdezte mi a nevem. Én pedig csak annyit válaszoltam: -Lauren..