Először is had mutatkozzak be. Lauren Smith a nevem. Londonban élek, öcsémmel és anyukámmal, meg persze a nevelőapámmal, akit ki sem állhatok.
Éppen dolgoztam, mikor csörgött a telefonom. A telefonon anya neve állt. Nem tudtam hirtelen mit akar, ezért gyorsan felvettem a telefont.
-Szia kicsim.-szólt anyu
-Szia anyu, éppen dolgozom, mit szeretnél?
-Csak azt, hogy nem tudnál eljönni, a munkahelyedről, hogy vigyázz az öcsédre? Mert nekem mennem kell leváltani az egyik munkatársamat a munkahelyemen.
-Jó rendben. De nevelő apu nincs otthon?!-kérdeztem csodálkozva
-De itthon van. De ő neki amúgy is ilyenkor kell mennie a munkahelyére.
-Rendben akkor megbeszélem Emilyvel, hogy le e vált!Szia.
-Szia.-mondta anyu idegesen.
*oda megyek Emilyhez.*
-Szia tudnád tartani Emi itt a frontot? Mert anyu mondta előbb, hogy megy a munkahelyére és az öcsémre vigyáznom kell.
-Oh rendben persze. De ezért jössz egy sütivel.-mondta majd kacsintott egyet.
Majd kiindultam az üzletből. Nagyon siettem. London utcái eléggé sötétek voltak, ezért bekapcsoltam a mobilomon a zenét, és fülhallgatóval a fejemen bújtam a telefonom. Majd hirtelen neki mentem valakinek/valakiknek.
-Bocsi, bocsi nem direkt volt.-mondtam valami beöltözött fiúknak.
-Oh semmi baj megesik, csak ne leplezz le minket.-mondta idegesen az egyik.
-Miért is lepleznélek titeket le?-mondtam flegmán, hangsúlyozva a szót.
*Majd az egyiknek csörgött a telefonja*
És meghallottam a "Kiss You" című számot. Majd elkezdtem gondolkodni, hogy fiúknak miért lenne ez a csengőhangja.... Majd felkiáltottam:
-"One Direction?!"- *nevettem el magam*
-Shhhh! Ne olyan hangosan!
-Okés, nem mondom hangosan, de megtudnátok nekem tenni egy szívességet, hazatudnátok vinni?
-Okés.
Majd elkérték a számomat. Először kicsit vonakodtam tőle, hogy megadjam. De végül megadtam. Persze elkértem az egyikükét is. Majd amikor kiakartam szállni a kocsiból,a mellettem ülő srác vissza rántotta a kezem, és megkérdezte mi a nevem. Én pedig csak annyit válaszoltam: -Lauren..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése